Sziasztok :) Ahogy ígértem, itt a 4. fejezet is :) Remélem tetszeni fog nektek, igyekszem jól teljesíteni... Nem fecsegek, dalként a Clock Strikes Midnight-ot hoztam :) Jó szórakozást! A.F.
4.Fejezet
Beletelt egy-két hétbe mire kiszedhették a varratokat a sebből. Vince szinte napi szinten érdeklődött az állapotom felől. Az utóbbi időben sokat beszélgettünk. Nem értettem miért ilyen gondoskodó velem, akit alig ismer, míg másokkal annyira laza. Szerencsére Berniről egy árva szó nem esett soha...
Nem volt több három óránál a buszozás mire oda értem a koncert helyszínére. Előzetesen már megbeszéltem Vince-szel, hogy konci után összefutunk és megiszunk egy sört. Mindenképp meg akarta nézni a forradást a fejemen...
A város meglepően kihalt volt amint végigsétáltam rajta. Utcáról utcára járva figyelmesen olvastam a táblákat. Nem akartam eltévedni.
Jó tíz perce sétáltam már mikor megéreztem, hogy valami néz. Körülnéztem, de semmit nem láttam. Szaporábban lépdelve haladtam tovább. Kezdett deja vu érzésem támadni, de gyorsan elhessegettem magamtól az ilyesfajta gondolatokat. A levegő kellemes volt, tavaszias.Teli friss virágok és az ébredő természet illatával. Ez még a város kopár betonfalait is átitatta. Az utca világítások jól működtek, nem volt hát mitől aggódnom. Mégis úgy éreztem követnek, ám akárhányszor néztem hátra, nem láttam senkit. Egy bokor megrezdült mellettem mire ijedtemben akkorát ugrottam, hogy kis híján belecsúsztam az út szélét szegélyező vizesárokba. Egy fekete-fehér cica lépett elő komótosan az árnyékból. Halk meaow-jával köszöntött majd baktatott tovább mintha ott sem lennék.
-Buta macska!-motyogtam magam elé.-A szívrohamot hoztad rám!-odanéztem ahonnan az előbb előbukkant. Egy lépést hátráltam a felvillanó okkersárga szempár láttán. Mire egyet pislogtam, a szemek eltűntek.
-Nyugalom Aideen!-tettem zakatoló szívemre a kezemet.-Csak az árnyékok tréfálkoznak! Ugye nem parázol be egy cicustól?!-hasonló monológokat morzsolgatva indultam tovább.-Úgy látszik kezdesz megőrülni kislány!-hisztérikusan felkacagtam, de nem tudtam elfojtani.
Mire megérkeztem, már szép kis tömeg gyűlt össze a szórakozóhelyen. Csak annyira mentem be, hogy megvegyem a jegyem aztán fordultam is vissza a levegőre. Az előzenekar nem nagyon érdekelt, így nem volt értelme addig a tömegbe zsúfolódni míg Paddy-ék el nem kezdtek játszani. A kint lévőktől kicsit távolabb álltam meg. Kihalásztam a cigimet a bőrnadrágomból és a számba illesztettem egy szálat.
-Adhatok tüzet?-oldalra kaptam, a hang irányába, a fejem. Bernie tőlem pár méterre támaszkodott a falnak.
-Hagyjál békén!-gyerekes hangom hallatán az ajkamba haraptam. Inkább meggyújtottam a cigimet. Mélyen letüdőztem a füstöt majd lassan engedtem ki ajkaim közül. Elhatároztam, hogy úgy teszek mintha Bernát a földön sem létezne, nemhogy pont mellettem.
-Most engem hibáztatsz?-lépett közelebb felém. Addig meg sem állt míg egyenesen velem szemben nem volt. Úgy néztem keresztül rajta mintha ott sem lenne. Nehéz volt nem észrevenni azt a szikrázó kék szempárt, de tartottam magam.
-Válaszolnál?-egyre ingerültebb volt. Nem ijedtem meg tőle. Tudtam, hogy akármilyen dühös is, nem fog nekem támadni. Széles ívben elfordítottam a fejem.
-Figyelj! Nem az én hibám, hogy téged megtámadtak! Én ott sem voltam...-kezdett bele a felesleges magyarázkodásba. Továbbra is úgy tettem, mint aki ott sincsen.
Ujjai gyengéden érintették az államat, hogy maga felé fordítsa arcom. Igyekeztem minél dühösebb pillantással díjazni akcióját miközben makacsul megfeszítettem a nyakam, hogy nehezebb dolga legyen.
-Sajnálom.-motyogta amint egyre közelebb hajolt.
Meg fog csókolni, te idióta!-sikított a fejemben a vészharang.-Üsd meg! Húzódj el!
A tenyerem hangosan csattant az arcán.
-Bocsánatkérés elfogadva.-bólintottam amint hátrébb lépett. Nem kapta a kezét a piros lenyomathoz. Ehelyett inkább felnevetett.
-Őrült nőszemély! Ezt még nem úsztad meg!-a ragadozó mosoly most másképp festett jóképű vonásain.
Morgás hangja ütötte meg a fülemet. Sehol nem volt azonban egy árva lélek sem, rajtunk kívül. Nem akartam azt hinni, hogy megőrültem ezért az egyetlen lehetséges magyarázatért nyúltam.
-Ez a te gyomrod volt?-vontam föl a szemöldökömet Bernie-re pillantva.
-Azt hittem, a tiéd.-rázta a fejét.
-Lassan kezdünk!-Joey olyan hirtelen jelent meg mellettünk, hogy ismét közel álltam a szívrohamhoz.
-Basszus Géza! A szívbajt hozod az emberre!-nevettem fel reszketeg hangon.
-Mondtam, hogy randa vagy!-jelent meg Vince is.
-Kikérem magamnak!-fordított hátat játszott sértődöttséggel.
-Ez az! Fuss csak el! A törpék átka úgyis utolér!-kiabált utána Lecsó.-Viszont nekünk tényleg menünk kéne!-nézett vissza Bernie-re. Hamar el is kapta róla a szemét. Még láttam előbukkanni a mosolyát mielőtt végleg hátat fordított volna.
-Én megyek, befoglalom az első sort!-intettem feléjük és elindultam a főbejárathoz. A tömeget megkerülve a fal mellett osontam végig a színpadhoz. Még épp időben érkeztem, hogy foglalhassak egy jó helyet.
-Rats, Rats, Rats, Paddy And The RATS!-a kántálás elnyomta a hangom és felerősítette. Mintha a talaj is megmozdult volna a lábam alatt. Ismerős, mégis teljesen új volt a helyzet. A léptek, amint súlyosan dobbantak végig a színpadon. A skót duda sírása. A felhangzó dal minden egyes mondata olyan könnyedén szaladt ki ajkaim közül mintha világ életemben ezt a pár sort mormoltam volna.
Csak tomboltam, semmivel sem törődve. Fent a színpadon a srácok is teljesen elengedték magukat. A Clock Strikes Midnight kezdődallamainál egy pillanatra lelassult minden. Végignéztem az embereken. Kezek a magasban, sikoltásra nyíló szájak. Száz csillogó szempár. Kristóf a színpad szélén kitárt kezekkel. Géza és Lecsó épp egymás felé közeledtek mikor egy rántással minden a normál sebességébe ugrott. Öklömet a magasba lendítve énekeltem a szöveget. Már fájt a torkom az üvöltéstől, de ennél felszabadítóbb érzést el sem tudtam volna képzelni.
Felnéztem Bernie-re és elvigyorodtam. A pillantásában most nyoma sem volt annak a tipikus macsóságnak. Helyette inkább széles mosollyal játszott nekem. Ez a tekintet egészen más volt. Pozitív energiát sugárzott felém. Félretéve az előzőleges tapasztalataimat vele kapcsolatban, rákacsintottam és felé énekeltem. Felnevettem amint véget ért a szám. Olyan volt mintha minden teljesen normális lenne köztünk. Mintha nem próbált volna meg fél órával ezelőtt megcsókolni...
-Na milyenek voltunk?-már a sörömet iszogattam mikor Kristóf odalépett mellém. Barna szeme élénken csillogott.
-Erre Te magad is tudod a választ!-fordultam felé széles mosollyal az arcomon.
-Hú, tényleg menő ez a heg!-nézegette az arcom bal oldalát.
-Kösz.-vigyorogtam rá.-Vince?
-Bent van a Backstage-ben és Gézát molesztálja.-nevetnem kellett. Ezek ketten mindig találnak valami okot, hogy cinkelhessék egymást.-Kijössz cigizni?
-Persze.-felvettem magam mellől a bőrdzsekim és követtem Stofit ki a tömegből. Kint kellemesen langyos volt az idő. Kezdett valóban vége lenni a télnek. Mivel kisebb sereg gyűlt Paddy köré én háttérbe húzódtam és mosolyogva figyeltem ahogy képeket készítenek és aláírásokat osztogatnak. Nemrég még én is köztük lettem volna, most azonban...
-Szia!-oldalra fordítottam a fejem, hogy lássam Bernie arcát. Biccentettem miközben mélyet szívtam a cigiből.
-Mi a helyzet?-kedves hangon szólaltam meg.
-Kijöttem levegőzni. A sok vakutól már ég a szemgolyóm!-hogy nyomatékosítsa mondanivalóját, megdörzsölte a szemeit.
-Te szegény...-vigyorogtam gonoszul.-Borzasztó lehet ha szeretnek...
Az arca megrándult és elsötétedett a tekintete. Hirtelen lehűlt körülöttünk a levegő.
-Fogalmam sincs!-inkább morgott mint beszélt majd hátat fordítva elindult az ellenkező irányba. Mi rosszat mondtam?-néztem utána tűnődve. Egy kósza pillanatig megfordult a fejemben, hogy utána megyek.
-Csá.-Lecsó hangjától kirázott a hideg és majdnem beugrottam a csukott ablakon a kocsmába. Még egy futó pillantást céloztam Bernie háta felé majd megfordultam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése