3. Fejezet

Sziasztok :) Ebben a fejezetben kiderül, hogy Aideen tényleg elég balszerencsés...sajnos. A jövő heti, azaz a 4. Fejezet még nem biztos, hogy fel fog kerülni mert azon a hétvégén, minő meglepetés, Paddy koncerten leszek  Fehérváron ^_^ Remélem ott találkozunk majd és koccintunk :) Csak keressétek azt akivel egy igazi Patlányka van ;) Na, nem jártatom itt tovább a...kezemet ._. :D Jó szórakozást! A.F.
3.Fejezet

Pilgrim on the road

   Bernie tekintete fogva tartotta az enyémet.Amint visszafordult a nőhöz, tudtam, hogy igazam van. Ez az alak egy nagybetűs SEGGFEJ... 
  Oda sem figyelve indultam el a mellékutcán a szállásom felé. Gondolataim olyan hevesen cikáztak, hogy meg sem próbáltam megfogni őket. Hagytam, hagy árasszák el az elmémet és nyomják el a külvilágot. Sokáig csak a lábamat nézve gyalogoltam mígnem az az érzésem támadt, hogy figyelnek.
  Felpillantva azon nyomban megtorpantam. A szívem hevesen zakatolni kezdett, de nem láttam semmit. Szép lassan három alak kezdett kibontakozni a hajnali ködből.Az arcukat elrejtette a sötétség. Testtartásuk nyugodtságot sugárzott, valami mégis azt súgta, hogy el kéne tűnnöm a közelükből. Pénzem nem sok maradt, a szédelgésem pedig még nem teljesen múlott el. Egyre gyorsabban közeledtek felém. Hátrálni kezdtem majd megfordulva futásnak eredtem. Mozgáskoordinációm híján nem tartott sokba mire utolértek. Tökéletes ívű hasra vágódásom következtében a térdemről és a tenyeremről is sikerült lenyúznom a bőrt. A szemem könnybe lábadt mikor az egyikük felrántotta a fejemet a hajamnál fogva. A púp a tarkómon ismét hevesen lüktetni kezdett.
  -Heló kislány!-a férfi közelebb hajolt hozzám.-Pénzed?-egy kés ezüstös villanással közeledett az arcom felé.
-Nincsen!-ráztam meg a fejem a mellkasomhoz szorítva a táskám.-Engedjenek el!
-Ne szórakozz velem kisanyám!-az ütés a halántékomat érte. Talán egy pillanatra az eszméletemet is elveszíthettem, a következő pillanatban egy mély, erőteljes morgás tört fel valahonnan a közeléből. Még kutyájuk is van?-a helyzetem nem is lehetett volna rosszabb. Sikoltani akartam, de mintha homokot öntöttek volna a torkomba. A nyakamhoz szegeződő kés meggátolt a menekülési kísérleteimben is.
   -Ez meg...?-nem mertem kinyitni a szemem még támadóim riadt hangjára sem.-Jézusom! Pucoljunk innen!-a fejem keményen koppant a betonon amint a férfi elengedte a hajam. Azonnal a lehető legkisebbre húztam össze magam. Forró lehelet súrolta végig a hajamat. Moha és pézsma illatának keveréke csapta meg az orrom. Reszketni kezdtem. Aztán már nem éreztem többé a kutya jelenlétét a közelemben.
-Oh, basszus!-ismerős hangra nyitottam ki a szemem.-Veled meg mi a csuda történt?
  Sűrűn pislogtam mert valami a szemembe folyt. Lassan rátudtam fókuszálni az előttem guggoló alakra.
-Joey?-motyogtam rekedten.-Te mit keresel itt?
A férfi, ahelyett, hogy válaszolt volna, letekerte a csuklóját díszítő kendőt és a halántékomra szorította. Felszisszentem ahogy hozzáért a bőrömhöz.
-Bocsáss meg.-motyogta miközben megtörölgette a sebet. A vér szagától hányingerem lett.-Ezt látnia kell egy orvosnak!-meg sem várta a válaszomat, tárcsázni kezdett egy számot.
-Szia Peti...igen...ide tudod hozni a kocsit?...Nem hagyom itt!...Rendben!...Oké, szia!-mivel nem hallottam a másik fél mondatait, ebből kellett valami használhatót kicsikarnom. Az teljesen nyilvánvaló volt, hogy Lecsót hívta, de ennél többet nem tudtam kiszedni a sztoriból.
-Menj csak vissza a buliba!-ültem fel nehézkesen.-Én jól vagyok!
-Hülyéskedsz? Van egy ujjnyi repedés a halántékodon! Különben is, Vince kinyír ha itt hagylak egyedül...
-Mi köze van ennek Vince-hez?-felvontam a szemöldököm amitől az arcom fájdalmasan húzódni kezdett, ez meggátolt a további mimikámban. Joey azonban ismét nem válaszolt ami már kezdett bosszantani...
  Az autó fényszórója teljesen elvakított. Joey a hónom alá nyúlt és talpra állított.
-Mizu kobold?-először azt hittem a megjegyzés nekem szólt, de Vince Joey-ra nézett közben.
-Dugulj el és segíts inkább!-fintorgott a "kobold". 
-Ki csinálta ezt veled?-Vince olyan könnyen kapott fel mint egy zsák krumplit.
-Kettőt, könnyebbet!-már meg sem próbálkoztam az arckifejezések használatával-Ez ma nagyon nem az én napom srácok...
-Ebben azt hiszem egyetérthetünk!-szinte egyszerre ejtették ki a szavakat.
-Melyik kórház van a legközelebb?-Joey ült a volánhoz. A választ nem hallottam a fejemben eluralkodó tompa zúgástól.
-Hé kislány!-paskolta meg valaki az arcom.-Nem kéne elaludnod!
-Hmm...-motyogtam. Ismerős illat férkőzött az orromba.-Vigyétek innét azt a kutyát...!-nyögtem fel halkan.
-Kutya...-hahotázott azt hiszem, Joey.
-Pofa be  hobbit, inkább az utat nézd!-halk morgás bizsergette az érzékeimet. Két férfi egyszerre nevetett fel. Nem igazán értettem a szóváltás lényegét. Nem maradtak meg a szavak a fejemben.

*Bernie szemszöge*

Vince olyan lendülettel száguldott el mellettem, hogy kis híján felborított.Egész lényéből sütött a nyers agresszió. Utoljára akkor láttam ilyennek mikor...várjunk csak! Még soha nem láttam ilyen mérgesnek. Pont mint Géza ha le törpézik.
-Mi történt?-fordultam utána. A válla fölött egy dühös pillantást küldött felém. Felvontam a szemöldökömet.
-Mindegy!-vágta rá és beült a kisbuszba. Egy másodpercig eljátszottam a gondolattal, hogy utána megyek, de aztán vállat vontam és inkább rágyújtottam még egy szálra. Nem az én dolgom, hogy őt mi bosszantja egész addig míg az a dolog nem én vagyok...
  Elégedetten dőltem a téglafalnak. Ilyenkor már jobb szerettem az árnyékba húzódva figyelni a mozgolódást. Láttam párokat kézen fogva sétálni. Szánakozva tekintettem utánuk.
  Egy részeg férfi hangosan magyarázva lépett ki a klubból. Vagyis nem is kilépett, inkább a biztiboy-ok dobták ki. Néztem imbolygó járását és ismét elgondolkodtam. Egy emlék jutott eszembe még régről...

***

  Kezdett nagyon feltűnő lenni Géza és Lecsó hiánya. Pláne azért mert elvitték a kocsit is.
-Felhívom őket!- Pongi  rögtön a füléhez is emelte a mobilját. Mindhárman várakozó arckifejezéssel néztünk rá.
-Szia, merre vagytok?-az arca elkomorult.-Ezt nem mondod komolyan?! Ő az aki...Bassza meg!-a szavakat hallva már kezdtem megbánni, hogy nem mentem Vince után.-És jól van? Meglettek azok a rohadékok?-egyre rosszabb érzés kerített hatalmába.-Oda megyünk! Ne hülyéskedj! Bernie? Itt van, miért?-várakozón léptem közelebb Pongihoz.-Akkor majd kint marad! Oké, negyed óra és ott vagyunk! Szia, helló..
-Mi történt?-Kristóf megelőzött a kérdezéssel.
-Emlékeztek még a kis hölgyre akit fejbe vágtak?-Seamus lassan végignézett rajtunk. Egyszerre bólintottunk.-Megtámadták hazafelé úton...
-Mi?-a hangom egy oktávval magasabban csengett meglepettségemben. 
  Mind a négyen taxiba ültünk és Pongi lediktálta a címet. Furcsa volt, hogy ennyire foglalkozunk egy idegennel, de végül teljes mértékben hidegen hagyott. Egyedül nem akartam a klubban maradni és ez volt a másik lehetőség. Inkább zötykölődtem egy taxiban a srácokkal, minthogy egyedül lébecoljak.
  A széles fehér folyosó fertőtlenítőtől bűzlött. Igyekeztem az átlagosnál kevesebbet lélegezni mert úgy éreztem, szétmarja a torkomat az a vacak... Ismerős arcok közeledtek felénk a folyosó túlvégéről. Vince arca viszonylag nyugodt volt, Joey arckifejezése pedig teljesen közömbös. Utoljára Aideen-t vettem szemügyre. Bal arcát fehér kötés fedte a halántékánál. Mindenhova nézett csak rám nem ahogy odaértünk hozzájuk.
-Minden oké?-ismét csak Kristóf szólalt meg legelőször.
-Megvagyok!- a lány megpróbált mosolyogni, de látszott, hogy kellemetlen érzés neki.-Felesleges volt idejönnötök!-itt rám nézett. A pillantása mintha csak azt mondta volna, hogy: Felesleges volt idejönnöm! Álltam a tekintetét. Gondoljon csak amit akar. Semmi köze hozzá, hogyan szórakoztam a koncert után. 
-Ugyan, ne butáskodj! Never Walk Alone!-Sam kedves mosolya némileg meggyőzte Aideen-t arról, hogy nem vagyunk komplett idióták akik képesek berohanni fél várost egy idegen miatt. 
  Végül, miután az orvosok is rábólintottak, kocsiba ültettük és elfuvaroztuk a szállására. A buszban a szokásos helyemre fészkeltem be magam az ablak mellé és próbáltam egy keveset pihenni. Másnap ugyanis folytatódik majd az őrült pörgés. Aideen egész úton Kristóffal beszélgetett és halkan nevetgéltek. Csak hallgattam a beszélgetés halk moraját, de annyira nem fűtött a kíváncsiság, hogy oda is figyeljek, mit mondanak..
-Itt is vagyunk.-állapította meg Aideen.-Köszönöm, hogy elhoztatok!
-De ugye azért még látjuk egymást?-Pongi kilesett a járműből Stofi válla felett.
-Persze! Egy ilyen kis semmiség nem akadályoz meg abban, hogy lássalak titeket!-mutatott a kötésre a lány. Még hogy semmiség!-horkantam fel magamban.-Különben is,-tette hozzá.-ez a heg nagyon menő lesz! Igazi kalóz feeling!
Rajtam kívül mindenki nevetett. Aztán belekezdtek a nagy búcsúzkodásba. Az ablak felé fordítottam az arcom és lehunytam a szemem. Nem nyitottam ki akkor sem mikor elindult a busz...Minek?